|
2020-07-30 09:14:02, csütörtök
|
| |
| |
Márai Sándor:
A gyertyák csonkig égnek (részlet)
Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való
kedve öregszik, tudod lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek
megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik.
Ez is öregség. Mikor már tudod, hogy a pohár semmi más csak pohár. S
egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is.
Aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először a szemed öregszik,
vagy lábaid, vagy gyomrod, a szíved. Így öregszik az ember, részletekben.
Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó,
a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor
elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság; s
ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen.Egy napon felébredsz, s
szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél? Amit a nap mutat, pontosan
ismered: a tavaszt vagy a telet, az élet díszleteit, az időjárást, az élet napirendjét.
Nem történhet többé semmi meglepő: még a váratlan, a szokatlan, a borzalmas
sem lep meg, mert minden esélyt ismersz, mindenre számítottál, semmit nem
vársz többé, sem rosszat, sem jót. S ez az öregség.
Valami él még szívedben, egy emlék, valamilyen homályos életcél, szeretnél
viszontlátni valakit, szeretnél megmondani vagy megtudni valamit, s tudod jól,
hogy a pillanat majd eljön egy napon, s akkor egyszerre nem is lesz olyan
végzetesen fontos megtudni az igazat, és válaszolni reá, mint ezt a várakozás
évtizedeiben hitted.
Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal.
Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság
jelbeszédét, mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked?
Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt
a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére. Nem tudnak önmagukról
semmit.
Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik
magukat. Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait,
s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak
és igazán akarnak.
Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség
és a halál. De akkor ez sem fáj már.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 1. |
|
|
|
Címkék: gondolataikat, öntudatlanság, cselekedetek, jelbeszéddel, részletekben, tüneményeket, kétségbeesve, viszontlátni, évtizedeiben, jelbeszédét, napirendjét, megtanultad, számítottál, hazugságait, megöregszik, megismerése, beszélnének, végzetesen, megismered, véglegesen, felébredsz, ismétlődik, félelmesen, válaszolni, tudatlanul, vágyakozik, díszleteit, emberekhez, megmondani, önmagukról, valamilyen, vágyaikról, egyszerre, emlékezik, dolgokról, várakozás, gyertyák csonkig, ember lassan, emberekhez való, pohár semmi, szemed öregszik, test hiába, emlékek vagy, napon felébredsz, tavaszt vagy, élet díszleteit, élet napirendjét, pillanat majd, emberi cselekedetek, emberek jelbeszéddel, lényeges dolgokról, nyelvet aztán, Márai Sándor,
|
|
Offline
